Bringamánia

Páran már tudják, hogy imádok bringázni, nemcsak olyan nyunyuka távokon hanem igazán az ultrabringa az én szívemcsücske, azt is mondhatnám szerelem első tekerésre :D Bárhol, bármikor, nem számít semmi csak tekerni lehessen. Így voltam ezzel tegnap is, annak ellenére elmentem tekerni, hogy reggel lenyomtam egy futóversenyt, heti egyszer muszáj menni és egész héten nem fért be máshova csak vasárnap délutánra. 
Szerencsére sikerült a legutóbbi Dechatlon zarándoklaton végre-végre több, hónap vadászat után valahára, beszereznem azt a fehér technikai hosszú ujjú felsőt, ami pont elég légáteresztő, nem szívja a napot, nem meleg, nem ég le a bőröm, mint a Reichstag 5 perc alatt. Eddig csak feketében láttam, nem is értem mit karnak állandóan a fekete hosszú ujjúakkal, aki kint edz annak teljes agyrém. Szóval végre rátaláltam fehér változatban a szörf cuccok közt. Aki szeret bringatúrázásra vagy ultrabringázásra adja a fejét az szerezze be, mert naggyon jó. Mondjuk totál hülyének fognak nézni benne nyáron a 40°C-ban, de csak azért, mert nem értenek hozzá. :D :D Én tegnap még vízzel is leöntöttem és úgy tekertem, isteni volt!

Ott tartok, hogy megjártam Szegedet 12:30-ra már anyósomnál voltam Mélykúton ott kitett barátnőm, befaltam anyósom isteni, felűlmúlhatatlan zsenge borsólevesét és pörköltjét..fehér lisztes csipetkével, de valahogy nem izgatott, 8 km futás és 70 km-re tervezett bringa simán elbír ennyi gyorsfelszívódású szénhidráttal. Ami izgatott az a glutén, mert attól én felfújodok, mint gyerekem lufi méhecskéje a Norwegian Helsinki-Budapest járatán, csak sajnos én a bringáról leszállva nem eresztek le, mint a lufi :D A férjem azt mondta nem volt elég nagy a nyomáskülönbség, de én mondtam neki, hogy szerintem elég nagy volt, mert marhára nyomtam a pedálokat. Aztán rájöttem lehet mégis igaza volt, mert a 70 km-re tervezett bringából csak 58,5 km jött össze, le kellett mondanom a maradék 12-ről, mert már megint jött a vihar. Annyira unom már ezt a viharos időjárást, a széltől és az esőtől nem félek az tőlem elfér, jöhet-mehet, de a villámokat marhára nem csípem. 

Szóval tekerek tekerek immár nem a szegedi úton hanem a Gemenci erő töltésén, az egyik oldalamon brutál meleg és pára, a másik oldalamon  meg szabályos hideg légáramlat..és ez így egyszerre. Hmm mondom ez nagyon rossz jel, de a madarak csiripelnek, a tűcskök cirikeplnek nem lehet akkor gond, lőttem pár képet menetközben a bringán, meg leszállva is, mert inni kell és ha inni kell akkor már képet is lövök. Aztán az jutott eszbe ha ezek elhallgatnak akkor már megette a fene az egészet, de csak tekertem tovább egészen addig, amíg a nagy büdös semmiből úgy beborult minden, hogy a csanádi gátőrháznál jobbnak láttam hazaiszkolni. Hát igen szégyen a futás, de hasznos, ahogy hazaértem már csepegett, dörgött és a telefon küldte a viharjelzést. A vége az lett, hogy 58 km csak és persze már megint csak a hangja volt és szele, szóval, ha nem vagyok olyan betoji, akkor azért csak összejöhetett volna az a 70 is, de remélem majd legközelebb.
A viharról nem csináltam képet, mert berinyáltam :D